Megtalálták Scheffler János bőröndjét!

Huszonhárom éven keresztül őrizte Körtvélyesy M. Simplicia nővér azt a bőröndöt, amit Scheffler János elhurcoltatásakor vitt magával a börtönbe.

Scheffler János püspök 1950-es letartóztatásakor egy ruháit és személyes tárgyait tartalmazó bőrönddel hagyta el Szatmárnémetit. A bőrönd létezését feljegyzésekből sejteni lehetett, ám hollétéről ez év január 23-ig a Szatmári Római Katolikus Püspökség kutatói sem tudtak. Nagy meglepetésként hatott tehát, amikor vasárnap este Körtvélyesy M. Simplicia, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Rend nyolcvankilenc éves nővére Ft. Hankovszky Ferenc vikáriusnak bemutatta azt. A nővér elmondta, Scheffler János 1952-es halála után nemsokára hazakerült a bőrönd, melyre először az általános rendfőnöknő vigyázott, majd 1988-ban, amikor már gyengének érezte magát, megbízta Simplicia nővért a további őrzéssel. A nővér azt a feladatot kapta, hogy mindaddig vigyázzon a bőröndre, amíg az illetékeseknek a megfelelő időben át nem adhatja. Ha pedig még ennek előtte úgy érzi, közel az Úrhoz való visszatérés ideje, adja tovább egy rendtársának.

Ez utóbbira azonban nem kellett sor kerüljön, hiszen nemrég egy cikkre lett figyelmes, melyben a Scheffler-kiállítás megnyitójáról volt szó. Ebben olvasta, hogy egy olyan takarót is felvettek a tárgyak közé, melyet Scheffler János a jilavai börtönben használt. Ekkor gondolta azt Simplicia nővér, hogy itt az ideje a bőrönd átadásának. Ft. Hankovszky Ferenc vikárius hétfőn a Püspökségre hozta át a bőröndöt, melyet megvizsgáltak és hitelesnek találtak. Scheffler püspök ruhái mellett megtalálták azt az órát is, amely 60 év múltán is hibátlanul működik. A bőrönd és tartalma hamarosan megtekinthető a Püspöki Palota dísztermében berendezett kiállításon.

Körtvélyesy M. Simplicia nővért megkerestük, hogy mondja el Scheffler János püspökkel kapcsolatos tapasztalatait, mesélje el a bőrönd történetét. Alább a vele készült beszélgetést olvashatják:

- Nővér, nagy kincset őrzött évtizedeken keresztül. Jól tudom, egy bőröndről van szó, és annak tartalmáról, amit nemrég átadott Ft. Hankovszky Ferenc vikáriusnak. Milyen bőrönd ez, mit kell a történetéről tudni?

Körtvélyesy M. Simplicia: Ez a börtönből jött a nővéreknek annak idején, amikor a Püspök Úr meghalt. A nővérek akkor áttisztították, és az általános főnöknő magánál tartotta. 1988-ban már gyengének érezte magát - 1991-ben meg is halt -, mondta, hogy megbízik bennem, átadja nekem ezt a bőröndöt és majd, ha eljön az ideje az illetékeseknek adjam oda. Ha nem érem el - ugye ha halál előtt vagyok -, akkor adjam át egy megbízottnak. De hála Istennek elértem, hogy át tudtam most adni.

- Ezt a bőrönd tehát akkor jutott az irgalmas nővérek birtokába, amikor a börtönből hazaküldték?

Körtvélyesy M. Simplicia: Igen. Nem tudom pontosan, de talán egy évre a halála után kaptuk meg.

- Akkor már Simplicia nővér is itt szolgált, sőt, még Scheffler Jánost is ismerhette.

Körtvélyesy M. Simplicia: Ismertem már, mint teológiai tanárt, aztán a Püspökség 1944-es bombázása után idekerült hozzánk, mert ő akkor Szatmárhegyen volt. Neki akkor este kellett volna hazajönnie, de a kocsi nem lett készen, és így nem tudott visszatérni, életben maradt. A Püspökségen tartózkodókat vacsora alatt érte a nagyebédlőben a sziréna, lementek a pincébe és egy kivételével mind meg is haltak. Scheffler János aztán idejött, megkapta a Zárdában a kórus melletti szobát, és itt volt addig, amíg a lakását elkészítették, hozzávetőlegesen két hónapig. Mivel az ebédlőbe voltam beosztva, engem bíztak meg, hogy minden este vigyem fel neki a vacsoráját, ami két főtt krumpliból és egy pohár aludttejből állt. Ez volt minden este a vacsorája. Ebédre lejött az ebédlőbe, de a vacsorát a szobájában fogyasztotta el.

Simplicia nővér

Átvizsgálták a bőröndöt

- Ez a szűk háborús időkön kívül is így volt, vagy ezekben az időkben még kevesebb jutott?

Körtvélyesy M. Simplicia: Kevesebb, mert ugye barna kenyér volt. Csak egy darab kenyeret volt szabad vegyünk az asztalnál, hogy jusson, és egy kis rántásleves volt. Azt mondták a nővérek, hogy ebben nem lehet érezni a köménymagot. Úgyhogy nagyon szűk idő volt akkor.

- És a Püspök atya hogyan élt itt? Hogyan ismerték meg őt a nővérek az alatt míg itt élt?

Körtvélyesy M. Simplicia: Úgy tudom, a szabályzatunkat ő fordította magyarra és minden kis pontját úgy tudta, ahogy azt kell. Már amikor én fogadalmat tettem 1943-ban, őt bízták meg a kánonvizsgával. Sokan voltunk, szám szerint nyolcvanheten - első és másod év együtt, és minket, az első éveseket ő kánonvizsgáztatott abban a kis szobában, ahol ő fent lakott. Utána én 1947-ben elkerültem Erdődre, és utána hallottam, hogy 1950-ben elvitték. Nagyon megsirattuk... Aztán jött a hír, hogy a nép le akarta venni a kocsiról, de ő kiállt és azt mondta: 'Hagyjatok, mert nekem menni kell, Isten katonája vagyok!'.

- Milyen ember volt egyébként Scheffler János?

Körtvélyesy M. Simplicia: Nagyon kedves ember volt. Mindenkihez volt egy jó szava. Amikor itt lakott, minden reggel végigsétált a zárdakertben - mert akkor még egyben volt a zárdakert - és ott imádkozott. Ott volt a Szűzanya szobor, ami most a Zárda ajtajában áll, ő pedig mindig megkerülte a szobrot és imádkozott. De akárkivel találkozott, mindenkihez volt egy szava. Amikor vittem a vacsorát akkor is nem volt úgy, hogy ne mondja: 'Hogy tetszik lenni? Kedves nővér, nincs nehezére ez, hogy nekem fel kell hozni?'

Emlékszem, hogy egyszer mesélte az egyik jelölt: 'Úgy szégyelltem magam... Megszólított a Püspök úr reggel, mert korán felkeltem, hogy tudjak menni a levegőre a kertbe. Én nem gondoltam, hogy ott sétál, de ott volt és mondta, hogy nem szabad olyan korán felkelni, mert egy fiatalnak még tíz perc tovább alvás is elég lehet a kipihenésre. Úgy szégyelltem magam, hogy megszólított!'

- Mikor tudták meg, hogy Scheffler János meghalt a börtönben?

Körtvélyesy M. Simplicia: Még 1952-ben jött a hír. Akkor a plébánián voltam már, Sikolya tanár úrnak voltam a házvezetőnője, mert a zárdából a főnöknő odahelyezett, amikor kikerültünk. Jött a plébános úr és mondta: 'Kedvesnővér, mondok egy szomorú hírt. Meghalt a Püspök úr a börtönben!' Akkor már nem tudtam mit csinálni, nagyon hozzá fogtam sírni, mert hát úgy hozzászoktunk. Szerettük a Püspök atyát nagyon! Tartott hittanórákat is a novíciáknak míg itt volt... Olyan nagy tömeg volt, hogy nyolcvanheten mikor beültünk, az egész nagyterem megtelt. Amikor meghalt, imádkoztunk érte. Szerette a Zárdát nagyon...

- Honnan tudta a nővér, hogy most jött el az ideje annak, hogy ezt a bőröndöt, amit éveken keresztül őriztek, átadjon?

Körtvélyesy M. Simplicia: Volt egy cikk az újságban Scheffler Jánosról. Abban írták, hogy valamilyen takarót adtak neki a börtönben és ez most visszakerült, hozták a kiállításra. Feltűnt nekem, és gondoltam hátha én is be tudom adni, mert már huszonhárom éve nálam van. Aznap még kiszellőztettem, és másnap este szóltam a Vikárius úrnak: 'Abban az újságban írta, hogy a takarót visszafogadták a kiállításra, hát az én csomagomat nem tetszenek visszafogadni? Egy bőrönd tele a ruhájával.' A Vikárius úr mondta, hogy már sokat keresték ezt a bőröndöt. 1988 óta nálam volt és én nem adhattam át, csak egy megbízottnak, egyébként senki ne tudja. Már nyolcvankilenc éves vagyok, attól féltem, hogy a végén nem tudom én átadni, hanem egyik rendtársamnak kell továbbadjam. De hála Istennek nem így történt!

- Köszönöm szépen nővér!